Az utolsó erdélyi polihisztor

Brassai Sámuel Erdélyben született, Torockó-Szentgyörgyön, 1797. jún. 15-én. Atyja Toroczkó-szentgyörgyi unitárius pap volt, népének lelkipásztora, barátja, tanácsadója és orvosa. Anyja Koncz Krisztina szenvedélyes virágtenyésztő.

Atyja nem adta kollégiumba, hanem egész 12 éves koráig maga oktatta, még pedig eredeti módon. Nem magyarázgatott sokat, hanem mihelyt fia jól tudott olvasni, minden további lecke nélkül kezébe adta a Gyermekek és Ifjak Bibliotékáját, a Kisdedek Tárházát, a Hármas Históriát stb. A magyar nyelv szabályait grammatika könyv,- a német nyelvet Kratzer, ill. Márton József nyelvtanai által sajátította el. Az állatokat Raff természethistóriájából, a növényeket a debreceni füvészkönyvből ismerte meg. A számvitel megtanulása végett a Pythagoras táblája után a Maróthi aritmetikáját tanulta. A földrajzot szintén olvasásból kellett megtanulnia, csak arra szoktatta gondosan atyja, hogy mihelyt valamely névre (ország, folyó stb. nevére) bukkan, mindig megkeresse a földabroszon.

Élete tizenharmadik évében ment Kolozsvárra az unitárius kollégiumba, hol mint rendkívüli tanuló végezte a filozófiai tanfolyamot is. 21 éves korában nevelő lett a gróf Bethlen Károly családjánál. 1837. az unitáriusok kolozsvári kollégiumában a bölcselet tanárának választották meg s azonnal hozzálátott az intézet reformjához. A tanítás módszere, az órarend és a tananyag feldolgozása új lendületet nyert, a pedagógiát merőben ujjá szervezte. Az osztályokat új szakkönyvekkel látta el; az alsóbb osztályok tanítóit az újabb módszerek ismereteire oktatta; s ami szintén nevezetes, a tanári tekintély hidegsége helyébe a családiasságot vitte be: a «domine» «kend», «frater»-féle megszólást «barátom, öcsém-fiam»-féle megszólítással váltotta fel.

1848-ban Brassait a magyar kormány a Ludoviceum matézis-tanárává nevezte ki s tizenegy évi fényes sikerű működése után megvált attól a kollégiumtól, melyet ujjá szervezett. De a sors nem engedte, hogy új állását elfoglalja. A szabadságharc lezajlása után Pesten a Szőnyi és Gönczy intézetében tanárkodott. Alig tízévi távollét után hitfelei hívására ismét visszatért Kolozsvárra, s régi helyén újból filozófiát és matézist tanított. A 60-as évek elején a közbizalom az Erdélyi Múzeum-egylethez hívta meg az intézet igazgatójának és a természetiek őrének. 1872. a kolozsvári tudományegyetem megnyitásával az elemi matézis ny. r. tanárává neveztetett ki s mint olyan működött nyugdíjazásáig, 1884-ig, mely évben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta.

Tudományos értekezéseinek és didaktikai műveinek száma egy kis könyvtárat tesz ki. Ez utóbbiak közül kiemeljük következő tankönyveit: Okszerű vezér a német nyelv tanítására (1845), Számító Socrates (1850), Algebrai feladatok és gyakorlókönyv (1885), Logika lélektani alapon (1858), A módszerről (1867) stb. Brassai érdeme a magyar botanikában is jelentékeny: A füvészet elveinek vázolata Lindley János nyomán, 1836, Bevezetés a növényföldrajzba 1845 stb.

Brassai a klasszikusok olvasásával táplálta világos gondolkodását. A bölcsészet, magyar nyelvészet és természettudományok körében jártas tudós a klasszikusokkal mintegy pihenő óráiban foglalkozott.

Iskolánk névadója mint magyar nyelvész is kiváló helyet foglal el tudósaink között. A magyar nyelvészet terén főműve: A magyar mondat 1860-1863.

Egyik bölcseleti alapnézete a következő:

Érzékletünk világa lehet csupa illúzió. Csak egy, ami bizonyos, hogy van és létezik: az ész s annak közvetlen tudalma az öntudat.

Brassai nagy értékű munkáinak állandó közös értéke a gondolkodás eredetisége, mely őt egész munkássága folyamán jellemezte.

1897. jún. 24-án halt meg Kolozsváron, sírja a Házsongárdi temetőben található.