A kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum 

Kolozsvár legrégebbi középfokú iskolája a XVI. század közepe táján, a reformációval kezdődő szellemi és vallási küzdelmek légkörében született. Izabella királynőnek - Szapolyai János özvegyének - 1557-ben kiadott alapító parancsa: „Királyi adomány vagyok, ennek az iskolának és a szegényeknek az öröksége, (...) aki ezt  más célra fordítja, az töröltessék az élők könyvéből és az emberek emlékezetéből. Az úrnak 1557. esztendejében”.

Az iskola felekezeti hovatartozás szerint először lutheránus, aztán református, majd 1568-tól unitárius. Első rektora, az unitárius egyház alapítója Dávid Ferenc (1510–1579) volt.

Az évszázadok során az iskola, tanárai és diákjai nehéz küzdelmet vívtak a fennmaradásért:

- 1693-ban a katolicizmusnak kedvező hatalom áthelyeztette az óvári épületből a Főtéri templommal szembeni épületekbe.

- 1718-ban innen a Belső-Magyar (később Kossuth Lajos) utcába került.

- 1780-1806 közötti években ezen a területen épült fel az ugynevezett. "régi kollégium" amelynek oszlopos kapujára az iskola jelmondatát írták: Musis et virtutibus (A muzsáknak és erénynek)

A régi kollégium legnépszerűbb professzora, az iskola legismertebb személyisége Brassai Sámuel (1797–1897) volt. A neves tudós a kollégium igazgató-tanáraként a régi kollégiumot Erdély egyik legkitűnőbb oktatási intézményévé fejlesztette.

A XIX. század végére a fejlődő kollégium régi épülete már szűknek bizonyult. Nagylelkű adakozók, valamint a magyar államsegély lehetővé tették egy új kollégium felépítését. Az új iskola Pákei Lajos (1853–1921) tervei szerint épült meg, a 130 helységet magába foglaló épület 1901 szeptemberében nyitotta meg kapuit.

Az épületben az 1948-as államosításig unitárius Papnevelő Intézet, Főgimnázium és Elemi Iskola működött.

Az előcsarnok bal- és jobboldali falán fekete márvány emléktábla hirdette az építtetők nevét. Itt állt két carrarai fehér márvány fülkében a két nagy adományozó Berde Mózes (1815–1895) és Brassai Sámuel mellszobra. A díszteremben 15 reliefes portré neves unitárius személyiségeket ábrázolt, köztük Dávid Ferenc vallásalapítót, János Zsigmondot, Erdély első unitárius fejedelmét, Bölöni Farkas Sándor írót, utazót, Kriza János püspök-költőt.

1948 augusztusában az un. tanügyi reform a felekezeti iskolákat - így az Unitárius Kollégiumot is – megszüntette. Az év őszétől az iskolában állami gimnázium kezdte meg működését, mely az 1-es számú Magyar Fiúközépiskola nevet kapta.

Az 1956-os magyarországi forradalomnak Erdélyben is súlyos következményei voltak. A romániai tisztogatások és koncepciós perek megtizedelték az iskola tanári karát, több kiváló pedagógust meghurcoltak, bebörtönöztek, elbocsátottak.

A diktatúra éveiben az alma matert fokozatosan megfosztották magyar jellegétől.

Az 1950-es években az előcsarnok márvány emléktábláit letakarták.

1957-ben, az iskola alapításának 400 éves évfordulóján, az intézmény felvehette Brassai Sámuel nevét.

1963-ban megtiltották annak használatát, Berde Mózes és Brassai Sámuel mellszobrait eltávolították, a díszteremben lévő unitárius személyiségek reliefjeire román és magyar írok portréit tették.

1968-ban, a politikai életben rövid enyhülési időszak következett, ekkor az iskola újra viselhette a polihisztor nevét, Berde és Brassai mellszobrai visszakerültek eredeti helyükre.

Az 1986-os esztendő különösen szomorú volt az iskolához kötődők számára: a hatalom leparancsolta az iskola faláról a régi érettségi tablókat.

1989-es változásokat követően az iskola fokozatosan visszaszerezte magyar jellegét, elméleti középiskola rangját, az unitárius egyház megindította teológiai osztályait.

Újra megteremtődött annak a lehetősége, hogy az iskola folytassa a történelmi múltjából fakadó feladatát: az egymást követõ magyar diáknemzedékek szellemi arculatának formálását.